Szerző

Törőcsik Mari

A baloldaliság nekem szolidaritás az alul levőkkel, a szerencsétlenekkel, a nehéz sorsúakkal, azokkal, akiket félrelöknek az útból.
Az ember soha nem lesz igazán jó a pályán, ha elégedett önmagával. Nincs az a sikeres pálya, ahol ne lehetne elhullani négyszer-ötször.
Aki valamifajta mûvészettel foglalkozik, annak szerencse nélkül nem megy.
A színésztől nem lehet elvenni az alapegyéniségét, mert akkor meghal. A színész csak abban a szerepkörben létezhet, amit lényegében önmagában hordoz. És annyit ér, amennyit a saját belső tartalma.
Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.
Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!
Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.
Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár, Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, A sors olykor nem tudja, mit akar.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, A sors olykor nem tudja, mit akar. Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn, A másiknak nem jut, csak zivatar.
A színész egyetlen értékmérője: mit csinál a színpadon vagy a filmben. Ennyi.
A valódi tehetség mindig megosztja a közönséget.
A ruha még nem teljesen az ember; a viselkedés a lényeges, a magatartás.
A könnyelmû élet, a bohémság (...) senkit nem tett még mûvésszé.
A társadalom boldoggá tesz bennünket, és cserébe a mûvész csak azzal tartozik, hogy elmondja, szíve szerint, tehetsége minden szikrájával, a mûvészetével: az élet gyönyörû.
A rendező az alkotó ember, én pedig a kivitelező vagyok.
Meg kell tanulni szeretni, hiszen az ember visszakapja érte a jutalmát.
Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.
A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon.
A nyolcvanharmadik évemet taposom, illetve fordítva kell mondani helyesen, hogy a nyolcvanharmadik év tapos engem.