A nyolcvanharmadik évemet taposom, illetve fordítva kell mondani helyesen, hogy a nyolcvanharmadik év tapos engem.

Kapcsolódó idézetek

1. Harmincévesen már nyilván egyenesben kell lennie az ember életének.
2. Amikor az ember nyolcvanévesen egy nyugodt pillanatban visszagondol az életére, és legszemélyesebb krónikáját próbálja felidézni, a legtömörebb és legérvényesebb összegzést addigi döntéseinek egymásutánja adja. Végső soron a döntéseink határoznak meg minket. Jeff Bezos
3. Nyolcvanöt elmúltam, (...) ilyenkor már egy-két évvel több vagy kevesebb nem olyan rettenetes nagy differencia. Nem vagyok az örök élet híve. Csányi Vilmos
4. Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott. Vámos Miklós
5. Azt tartom szem előtt, hogy ha a (...) 23 éves, tapasztalatlan, nyers, álmokkal teli énem itt állna előttem, akkor mit szólna a döntéseimhez. Ha valamit döntök, nagyon fontos nekem, hogy ez az énem is egyetértsen. Gáspár László
6. - Próbálom eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek. Ami nem kellemes harmincévesen. - Nem számít, hány éves vagy, amikor rájössz. Az a fontos, hogy előbb gyere rá, mint hogy valaki megmondja, mi legyél, és aztán tévedjen. John Scalzi
7. Ahhoz, hogy egy nő nyíltan megmondja, hogy harminc éves, az kell, hogy öntudatos legyen! Ahhoz, viszont, hogy őszintén megmondja, hogy negyven, ötvennek kell lennie.
8. Lehet, hogy sokkal nehezebb, és lehet, hogy nagyon sok bántáson fogsz keresztülmenni, meg fájdalmas pillanatod lesz azért, mert fel mered vállalni magad. (...) Akármennyire is nehéz, inkább egy harcokkal teli életre szeretnék visszagondolni nyolcvanévesen, ahol önmagam voltam, mintsem egy olyan gondolatra, hogy "mi lett volna, ha?", hogy besimultam ebbe a társadalmi elvárásokkal teli világba, de mi lett volna, ha esetleg megpróbálom, és esélyt adok annak, hogy fel merem vállalni magam, és bízom az önkifejezésben, és hiszem, hogy megtalálom azt a közeget és azt a helyet az életemben, ami nekem lett szánva.
9. Senki sem mentesül a negyven év elérésének sokkjától. Minden születésnap és kiváltképpen egy-egy új évtized elkövetkeztét jelentő (hiszen különösen nagy a kerek számok tekintélye) egy-egy újabb vereség jelzése. S majdnem olyan kínos az előrelátás, az előérzet, mint a bekövetkezett valóság. (...) Nem könnyû harminckilenc évesnek lenni: egy egész éven át szomorúan töprenghetünk azon, hogy íme, eljutottunk a középkor küszöbére. A korhatárok önkényesen megszabottak, ami azonban nem csökkenti hatásukat. Susan Sontag
10. A hatvan év még nem kiteljesülése, inkább csak kezdete az öregkornak. Szokolay Sándor