Turóczi Ildikó

Az idő nagyon relatív. Van, akinek pörög, van, akinek vánszorog, van, akinek megújul, és van, akinek megreked.

A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerûen a barátod.

Vannak dolgaink, emlékeink, amik ott porosodnak a polcainkon. Évek során felgyûlt, megélt pillanataink. Õrizzük, hogy bármikor előkaphassuk őket. Albumnyi fotók, megfakult életképek... Körülvesszük magunkat emlékekkel, évek óta nem használt dolgokkal, gardróbban felejtett ruhákkal, repedt kávéscsészékkel, színeiket vesztett pillanatokkal, polcon felejtett, soha nem olvasott könyvekkel. Ezek lesznek értékeink, a bizonyosságaink, a helyhez kötöttségünk biztos gyökerei.

Ha hagyod magad szétszedni, szétszedődsz. Ha unalmassá válsz önmagadnak, akkor másnak is azzá leszel. Te vagy a hatás - ami visszaköszönt rád, az a visszahatás.

Felnőtté válni azt jelenti, hogy vastagon befedni, elrejteni azt, ami egykoron annyira igaz volt. Tenni ezt azért, hogy vastagon befedjük, elrejtsük azt, hogy elárultuk önmagunkat, a vágyainkat, játékos, kalandos kedvünket, nevetésünket. Számûztük vagy becseréltük, áruba bocsátottuk.

Az adott helyen és időben megélt pillanat tartalma személyre szabott, kívülállóként aligha értékelhető.

Sok akadályt kell leküzdened, sok világban kell megfordulnod, hogy elhidd nekem, van helyed benne.

Amikor megtalálod a módját annak, hogy önmagad adhasd, az elfelejtett, elárult, sutba dobott önmagadat, akkor az egy szép érzés. És mivel az ember társas lény, mert valami furcsa okból erre teremtetett, szeretné megosztani, együtt megélni ezt az érzést valakivel vagy valakikkel.

Ha az ember életében nem sikerülnek dolgok, akkor azt mondja, sajnálom. Ami egyáltalán nem változtat a dolgokon. És egyáltalán nem biztos, hogy sajnálja. De kitölti az ûrt. Az emberek általában nem szeretik az ûr(öke)t. Zavarba jönnek tőle.

Néha csábító a szabadság illúziója. Amíg rá nem jössz, hogy a valódi szabadság belülről jön.