Vadnai Károly

Az igazi érzés mindig megtartja frisseségét s tán még a sírban is élénk tûzzel ég, mint a régiek örök lámpája.

A szív a legjobb emlékkönyv, megőriz mindent, a mi emlékezetreméltó, s a hasztalan tartalmat nem hordozza szolgailag, mint a papir.

Az ember csak félig él, míg nőtlenül él.

A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr.

A mily örömmel tanultam mindig a zenét, a nyelveket, a tankönyveket, kivált a földrajzot és világtörténelmet, épen oly kevéssé érdekelnek a költők képzelt meséi. Azt hiszem: ezek mind agyrémek. Én a tudósokat nagyon becsülöm, mert ők a leghasznosabb ismeretek kincseit buvárolják és osztják szét az emberek között; de a költők! a költők - azt hiszem - csak bolondítják az embereket.

A költőknek nagy hatalmuk van nem csak az emberi szívek, hanem az idő és enyészet fölött is!

A világ (...) többnyire ily igaztalan az élők iránt; de a holtaknak rendesen igazságot szokott szolgáltatni az utókor.

A képzelgőknek semmi sem használ jobban, mint a tudomány. Ennek igaz, kétségbevonhatlan szépsége a legábrándosabb elmét is jobban elfoglalja, mint a kába álmok szines semmisége.

Az életben minden csak álom, a mi szép.

Nem jó mindent tudni, mert az ember hamar megőszül.

Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitûnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fû vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban.

Mit ér (...) a gondtalan élet, melynek csak gyönyörûségei vannak, de boldogsága nincs?

A szerelem, ez a fényes levegő, ez az alaktalan ábránd, mely mint a paradicsom-madár sohasem lép a földre, hanem mindig a légben röpköd, ég és föld között.