Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitûnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fû vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irígység többnyire, mint villám, a tetőket Sújtja, s mindazokat, mik másoknál magasabbak, Ugyhogy sokkal bölcsebb meghódolni nyugodtan, Mint a hatalmat ohajtani s országolni akarni. Titus Lucretius Carus
2. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
3. Vizsgáljátok meg a legjobb és legtermékenyebb emberek és népek életét és nézzétek meg, hogy a büszkén magasba terebélyesedő fa vajon meglehet-e rossz idő és viharok nélkül: hogy a kedvezőtlen körülmények és akadályok, mindenféle gyûlölködés, féltékenység, önzés, bizalmatlanság, keménység, bírvágy és kegyetlenség nem a legkedvezőbb körülmények-e, amelyek nélkül aligha lehetséges számottevő gyarapodás még az erényekben sem? A méreg, amelybe a gyöngék belehalnak, csak erősíti az erőseket - és ők nem is nevezik méregnek. Friedrich Nietzsche
4. A fát, mely küzdés nélkül nő, Éri napfény, ég, levegő, A síkságon kinn terpeszkedik, Az eső reá mindig esik, De nem lesz soha erdők királya, Satnya az élete, satnya a halála... A jó erős szálfa nem nő könnyedén, Csak ha minél jobban cibálja a szél.
5. Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikél... De minden növénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelû lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él. Gárdonyi Géza
6. Az emberek ezt tartják a legtöbbre: a hiúságukat. Az minden másnál erősebb. Ha egyszer megsértették őket, már nemcsak arról az egy sérelemről van szó, hanem magáról a Sértésről: mindig más a hibás, és mindig nekik van igazuk. És noha nem gonoszok (...), inkább végignézik ölbe tett kézzel a másik ember lassú pusztulását a közelükben, mintsem beismernék, hogy esetleg ők tévedtek. Romain Rolland
7. Akinek magasba tör a lelke, az hullhat alá a legkeservesebben, s aki a legnagyobb örömet érzi, azt a leggyötrelmesebb szenvedés sem kerüli el. Lucy Maud Montgomery
8. Olyanokat, akiknek hosszú életet kívántunk volna, életük virágjában ragad magával a halál, semmirekellők pedig magas kort érnek meg. Kegyetlen valóság ez, nem jó, ha áltatjuk magunkat. Carl Gustav Jung
9. Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hûvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük mûhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit. Elekes Ferenc
10. Barátság = hervadékony virág. Van, ki öntöz, s van, aki kivág. Vámos Miklós