Vámos Robi

Jobb félni, mint megijedni? Dehogy. Ez az egyik legkorlátozóbb mondás. Sok van, de ez az egyik top ökörség. Arra programoz, hogy parázzunk. Tudom, lehet így meg úgy értelmezni. De a szavak ereje számít. Nem jobb félni semminél sem.

A matekdolgozatban mindent úgy kell, ahogy tanultuk. De amikor valamit alkotsz, akkor ne kérdezd meg, hogyan kell!

Hogy mit szeretsz, nem kell senkinek megindokolnod. Hogy kit szeretsz, nem kell senkinek megindokolnod.

Arra figyelj, ami van. Ne azt keresd, ami hiányzik.

Nem akkor vagy magányos, ha nincs veled senki, aki vigasztal és foglalkozik veled. Akkor vagy magányos, ha te nem vagy hatással másokra.

Attól, hogy valamit gondolnak rólad, attól az még nem biztos, hogy úgy van. És ha úgy van, az sem számít. Bármit gondolhatnak rólad. És te is bármit gondolhatsz magadról. Amit rólad gondolnak, az az övék. Amit te gondolsz magadról - na csak az a tiéd.

Az ember értéke nem arányos a követők számával. Ha nem csinálok magamnak semmilyen profilt sehol, az is rendben van. Akkor is értékes vagyok. Nem az számít, hogy hányan tudtak rábökni egy vacak gombra, hogy kövessenek. Aztán meg nem is nézik, amit csinálok. Tudod, amikor próbálják a reakciókat kicsikarni. Lájk, ha szeretsz. Ikszeld, ha fontos vagyok. Kérdezz bármit, unatkozom. És ha nincs lájk, nincs iksz, nincs kérdés? Akkor nem vagyok fontos? Dehogynem. De már sokkal kevésbé hiszem.

A mobil az önsorsrontás egyik leggyorsabb és leghatékonyabb eszköze. Vigyázz vele. Te vagy a fontos, nem a lájkok.

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.

A furaság egy relatív dolog. Mások megítélése. Véleménye. Ítélete. Ez alapján csak akkor lehet valaki fura, ha valaki más annak látja. És akkor is csak annak a valaki másnak a szemében. Amikor azt mondják, hogy fura vagy, az csak egy vélemény, nem egy tény, nem egy rád érvényes tulajdonság. És mások véleménye az övék. Nem a tiéd!

Mindenki csak valaki más térképén lehet fura. A saját térképére mindenki beleillik, ha elfogadja magát.

Látni nem szemmel kell. Megérteni nem aggyal kell. Zongorázni nem kézzel kell. Teljes szív kell hozzá. Különben üres, meddő és sivár. Mert nem "adatik" meg szív nélkül senkinek az ajándék.

Sokszor mondjuk: "úgy érzem, kilógok A sorból". Mintha legalábbis lenne EGY sor. Vagy EGY sor lenne. Finomítanék ezen a mondaton. Azt mondanám, hogy "kilógok MINDEN sorból".

Mindig lesz, aki megmondja, mit csinálj, és mindig lesz, aki megmondja, hogyan csináld, de ha te erős vagy, akkor olyan embereket választasz magad köré, akik hagynak kibontakozni.

Ha olyan emberek vesznek körül, akik lehúznak, akkor lent leszel. Ha olyanok, akik felemelnek, akkor fent leszel. Ez ilyen egyszerû! A legjobb hír ebben az, hogy te választod ki a társaságodat! Senki más nem fogja megmondani, hogy kivel legyél!

Hogyha egy mûvész készít egy képet, mondjuk egy naplementét, akkor neki egyáltalán nem dicséret az, hogyha azt mondom, hogy: gyönyörû szépen, egyenletesen kented szét a sárgát. Az sem dicséret, hogy: hû, nagyon szépek ezek a színek! Meg az sem dicséret, hogy: hú, Klárikám, de jól nézel ki! A mûvésznek a különlegességét kell megbecsülni és megérteni. A közönség "feladata", hogy megértse a mûvészt, és legyenek a közönségben olyan valakik, akik nem dicsérnek, hanem elismerik, megértik őt.

Egy jó dolognak nincs oka, a legtöbb jó az nem csoda Ott kell lenni együtt, csak úgy! Csak úgy, csak úgy, ne kérdezd miért: Legyünk most a csak-úgy-lenniért!

Mindenkiben ott van a mûvész, aki megértésre vágyik. Aki értő közönségre vágyik. Nem az értetlenkedőket kell meggyőzni: meg kell találni azokat, akik megértenek minket, mert számukra éppen mi lehetünk a legnagyobb ajándék!

Fura, vagy nem fura? Nem kell senkit sehová sorolni. Ezt mindenki maga dönti el. Érzi. Ha nem érzi magát furának, lehet, hogy más annak látja. Csak lazán. Furának lenni nem kiváltság - és nem ciki nem furának lenni. Csak önmagunk legyünk, ennyi a lényeg.

Vannak olyan helyzetek, főleg kamaszoknál, ahol nem lehet az ember mézesmázos: ki kell mondani a dolgokat. Határozottnak kell lenni, fel kell venni a stílust. Egy dühös kamasznak hiába is mondanám, hogy mindenkit el kell fogadni és szeretni: nem találnék el a lelkéhez, ha nevelni akarnám. Mindenkit engedni kell a saját tempójában haladni, még akkor is, ha nem értek vele teljesen egyet: ez az igazi elfogadás.