Sokszor mondjuk: "úgy érzem, kilógok A sorból". Mintha legalábbis lenne EGY sor. Vagy EGY sor lenne. Finomítanék ezen a mondaton. Azt mondanám, hogy "kilógok MINDEN sorból".

Kapcsolódó idézetek

1. Ha lenne egy minden sorból kilógók csoportja, én onnan is kilógnék. Dombóvári István
2. Néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne. Persze nincs. Ez egyszerûen nem így mûködik. Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben egy-két szóval elengedem a fényt is. Simon Márton
3. Néha úgy érzem, perifériára szorultam. Elmegy mellettem az élet, mindenki babákkal, gyerekekkel veszi körbe magát, mindenkinek más lesz a prioritás, én meg itt ragadtam, mint valami furcsa különc, aki lehet, nem is jó semmi fontosra. Furcsa innen figyelni az élet menetét, olyan, mintha a sor mellett menetelnék. Szentesi Éva
4. Ki mondhatja el, hogy jókor tett pontot a sor végére? Temérdek sor van, egyik sem befejezett, elég egy toldalék, s az egész értelme megváltozik.
5. Értettem s féltettem mindent, ami van, De néztem és éreztem, vagyunk még annyian, Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én, Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején. Ismerős Arcok
6. Azt gondolom, hogy minden percben történik mindenféle, de ha nem állsz az útjába, kihagyod. Amikor utazol, beleállsz a sodorba. Nem mindig klassz. Van, hogy rémes. De máskor... (...) nem olyan rossz. Gayle Forman
7. Mit késlekedsz? Teljesítsd kötelességed. Csak egy ember vagy. De hát mi több, mint egy ember? Se két ember, se ezer ember nem több nála. Lépj előre egy lépést - így -, és most még egy lépést. Rajtad a sor. Kosztolányi Dezső
8. Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb. Müller Péter
9. Miért? Miért kell az az egy? Pont csak az az egy, De mintha ő is tudná, Hogy ő Õ az az egy, ki nem egyre megy, Nem könnyû egyszer egy.
10. Elveszíthetjük azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem kedvelünk. Úgy érzem, törekednünk kell, hogy azok közé tartozhassunk, akiket szeretnek és sajnálnak, ha egyszer ránk kerül sor. Jules Verne