Veronica Roth

Az önzetlenség és a bátorság nem sokban különbözik egymástól.

Könnyû bátornak lenni, ha nem az én félelmeimmel kell szembenéznem.

Hiszünk a hétköznapi bátor tettekben és a bátorságban, amely arra készteti az embereket, hogy álljanak ki egymás mellett.

Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá.

Én a gyávaság helyett a könyörtelenséget választom. A gyengeséget pedig lecseréltem a kegyetlenségre.

Az emberek többrétegû titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra - egyszerûen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük.

Megesik (...), hogy az ember egyszerûen boldog akar lenni, még akkor is, ha az érzés nem valódi.

A szomorúság nem olyan súlyos, mint a bûntudat, de sokkal többet vesz ki az emberből.

Van, hogy az embernek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés.

Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (...) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban.

Nehéz megmagyarázni valakinek, aki az életét félti, hogy nem a halál a legrosszabb, amivel találkozhat.

A baráti szív ajándék, akár könnyen, akár csak vonakodva adják.