Vitray Tamás

A televízió nagyon gonosz röntgenkészülék. Mindenkiről mindent megmutat, azt is, milyen állapotban van az illető.

Közhely az, ami olyan mértékben igaz, hogy azt már nem is érdemes hangsúlyozni. Szeresd apádat, anyádat, hogy hosszú életû légy a földön; ne lopj; ne ölj; ne paráználkodjál... Lehet-e ennél banálisabbat mondani? És mégis: ez a pár ordító közhely, maga a tízparancsolat is lehetne a televízió legfontosabb mûsora. Mert hát: melyiket tartjuk be?

Ahányszor az életben az eszem után döntöttem - akár a magánéletemben, akár a munkámban - mindig elszúrtam. Az okosságommal nem mentem semmire, velem minden jó szerencsével történt.

Mi a rám legjellemzőbb jó és rossz tulajdonság? Az érzékenység. Ez olyan adottság, amely jó és rossz egyszerre, és nem választható ketté.

A férfi nem tud olyan látszólagos, de igen megnyugtató megoldásokat találni, hogy rossz hangulatában levágatja vagy új színre festeti a haját, vesz egy új ruhát. Ám ezek látszólagos megoldások, az igazi csaták magában az emberben zajlanak.

A hatalom birtokában visszavágni nem úri dolog.

Nekem megvan az a mások számára nem mindig kellemes tulajdonságom, hogy ha valami bajom van, nem tudok beszélni róla, még a legközelebbi hozzátartozóimnak sem. Amikor már el tudom mondani, akkor túl is vagyok a problémán, amely vagy megoldódott magától, vagy megoldottam, vagy pedig már egyáltalán nem izgat. A legjobb, amikor magától kihuny, elhamvad, eltûnik, olyanná válik, mint egy távolba vesző vonat.

Aki felülkerekedik, alulmarad.

A kertkapuig legyen rend, (...) és akkor a külvilág voltaképpen nem annyira izgalmas: hogy mit hoz, azt tudomásul kell venni.

Manapság ha azt mondom, "barátom", a szó sok mindent jelenthet. Talán egykor régen még ugyanazt a fogalmat jelölte, ma bizonyosan nem. Mondhatom arra, akinél valamit szeretnék elintézni, arra, aki egy üzletben rendszeresen kiszolgál, aki ingyen beenged valahova, ahol egyébként fizetnem kéne, mondhatom akár százféle kapcsolatra, hogy a másik végén a "barátom" áll. Bárkinek mondom, meg sem lepődik, hisz neki is sok ilyen kapcsolata van: felszínes, egyetlen apró felületen érintkező, legfeljebb kölcsönös érdeken alapuló, nem több.

Az ember akkor is ragaszkodjon az elveihez, ha nem lát reményt azok megvalósulására.

A riporternél az empátia, a tolerancia alapkövetelmény, amint az kéne legyen a civil életben is.

Szerencse nélkül semmit a világon nem lehet megvalósítani.