Szerző

Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko

Az ember egy szem az élet végtelen láncában, amely a múlt mélyéből a vég nélküli jövőbe húzódik.
Bizonyos életkorban mindenki, aki megismerte egy teljesen tudatos lény örömeit és gyötrelmeit, többé-kevésbé átéli a lelki válság állapotát. Amikor az ember rövid időre megáll a tevékeny élet határvonalán, igyekszik meghatározni a maga helyét a természetben, megállapítani a saját fontosságát, a környező világhoz való kapcsolatát. Ez a pillanatnyi megállapodás afféle "holtpont", s jó annak, akit életerejének lendülete súlyosabb törés nélkül átvisz ezen a holtponton.