Bizonyos életkorban mindenki, aki megismerte egy teljesen tudatos lény örömeit és gyötrelmeit, többé-kevésbé átéli a lelki válság állapotát. Amikor az ember rövid időre megáll a tevékeny élet határvonalán, igyekszik meghatározni a maga helyét a természetben, megállapítani a saját fontosságát, a környező világhoz való kapcsolatát. Ez a pillanatnyi megállapodás afféle "holtpont", s jó annak, akit életerejének lendülete súlyosabb törés nélkül átvisz ezen a holtponton.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter
2. Életválságokban elkerülhetetlenné válik gondolkodásunk tüzetes, önbecsapásoktól mentes vizsgálata. Sokszor kiderül, hogy a valóság téves érzékelése, a valósággal való kapcsolat elveszítése, egy hosszú ideje fennálló, megoldatlan lelki probléma vagy az érzelmi mérgekkel való telítődés vezetett a válság kialakulásához. Boldizsár Ildikó
3. Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerûen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége. Matt Haig
4. Minden lény átmeneti jellegû boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tûnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség. Ole Nydahl
5. Lelke mélyén mindenki érzi, hogy akkor élt teljes életet, ha úgy gondolhat magára, mint akinek az élete nem volt hiábavaló. Hogy ezt a helyet, ezt a bolygót, amelyikben éltem, jobbként hagyom el, mint amikor ideérkeztem. Hogy valakinek az életét mélységesen megérintette az én létezésem. Ezt mindannyian szeretnénk. Ennek semmi köze az életkorodhoz vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed.
6. Mindenkinek az életében van egy vízválasztó; az a pillanat, amikor az emberre rátör a felismerés, hogy olyan döntés előtt áll, ami kihatással lesz az egész jövőjére, minden további tevékenységére, és ha rossz döntést hoz, nem biztos, hogy helyre tudja hozni. És néha az állítólagos rossz döntés az, ami lehetővé teszi, hogy emelt fővel, méltósággal várjuk a véget; annak megnyugtató tudatában, hogy a helyes utat választottuk. Lehet azonban, hogy az ilyen pillanatok jelentőségét csak utólag ismerjük fel. Mira Grant
7. Mindenkinek az életében vannak olyan fordulatok, amelyek nehéz, drámai időszakot hoznak, mégsem járnak szükségszerûen az addigi életünk összeomlásával. Sokakat viszont a fizikai vagy pszichés megsemmisülés szélére sodor a körülmények végzetes, nem egyszer lavinaszerû változása, mert segítség, megértés nélkül kell szembenézniük vele. Lakner Zoltán
8. Van, hogy az ember életében elérkezik egy pillanat, mikor elfogy minden szó, a világ olyasmivel szembesíti, ami a nyelv fogalmaival meg nem nevezhető. Ilyenkor először csak áll bambán, elméje görcsösen erőlködik, majd feladja, nem is próbálkozik tovább, a tudat pedig arra kényszerül, hogy eggyé váljon az ismeretlen, néven nem nevezhető jelenséggel és valóban megtapasztalja azt. Ilyenkor van, hogy igazán életben vagyunk. Gaál Viktor
9. Mindenki érez kapcsolódási pontokat az élet természetes megszakításaiban. Halálok, kizökkenések, véletlen szünetek, nagy események között. Frank Herbert
10. Egyszer eljön az a pont az életedben, amikor önmagad számára meg kell határoznod, ki is vagy valójában. Egy hirtelen felismerés, egy villámgyorsan eljövő változás kell ahhoz, hogy elkezdjen érlelődni benned a kérdés, miért is vagy a világon, mit is akarsz az élettől. Ekkor minden átformálódik, új értelmet nyer a létezésed, s próbálod arról győzködni magad, hogy tisztán látod az új utat magad előtt. Dora Craiban