William Blake

Az élet a Lélek Öt Ablakán át Nem látja, csak torzult világát, S hited lesz egy hazug világ, Ha csak szemeddel s nem szemeden át Látod, mit az éj ad s elvesz az éj, Mig fényárban a lélek álma mély.

Minden szent, mi él, az élet életnek örül.

Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé.

S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremtőd nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremtőd nincs közel.

Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyûlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.

Az emberek megfeledkeztek róla, hogy minden istenség az emberi szívben lakozik.

A szerelem önnön javát Nem ûzi, nincs magára gondja, De másnak édes enyhet ád, És Eget épít a Pokolra.

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tûnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.

Búra s örömre születünk; Aki ezt megérti jól, Bárhová megy, nem botol.

Minden éj s napon pedig Lesz, ki búra születik. Minden nappal s éjszakán Lesz, kit sorsa kéjre szán. Lesz, kit sorsa kéjre szán, S lesz, kit örök éjre szán.

Mindaz, ami ma valóság, azelőtt csak egy lehetetlen álom részét képezte.

Tigris, tigris, csóvafény Éjszakáknak erdején, Mily kéz adta teneked Szörnyû és szép termeted?

Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép.

Együtt összhang s szerelem Lelkeden és lelkemen. Ágaink keverve fenn S gyökereink odalenn.

Tigris, tigris, csóvafény Éjszakáknak erdején, Mily kéz adta teneked Szörnyû és szép termeted?

A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.

Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.

Minden kérdésre, amit föl lehet tenni, van válasz.

Nem jobb gyönyörre kelni fel, Mint ûzni éjen át? S nappal az ifjú, hév gyönyör Tán szégyellné magát?