Az élet a Lélek Öt Ablakán át Nem látja, csak torzult világát, S hited lesz egy hazug világ, Ha csak szemeddel s nem szemeden át Látod, mit az éj ad s elvesz az éj, Mig fényárban a lélek álma mély.

Kapcsolódó idézetek

1. Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli. Gulácsy Lajos Kálmán
2. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. (...) Azt mondják rád, hogy káprázatokban élsz, elvarázsoltad magad. Igaz ez? Nem! Az igazság az, hogy nem azzal a szemeddel nézel, mint ők. Kinyílt a másik szemed. A szíved szeme. Bárkire ránézel ezzel a szemmel, azonnal másképp látod. Müller Péter
3. A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.
4. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
5. Az álmok (...) ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. (...) Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj.
6. Néha úgy érzem, hogy az életem, amelyet lélegzetről lélegzetre élek, pusztán csak álom, s az éjszaka ködös, örvénylő álomképei az igaziak.
7. A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.
8. Látni a szíveddel, a szemeddel lesni, ha becsukod, vágyak, és ha kinyitod, semmi. Majd a hintaszéked elringat, s az álom nem jön a szemedre, csak ott ül a párkányon. 30y
9. Senki sem azt látja, ami van, hanem amit képzel róla. Szemed egy külső képet közvetít befelé - de a lelked teremtő varázshatalma a képet átfesti és átdramatizálja; (...) már csak a félelmeiden, reményeiden, emlékeiden, szereteteden és utálatodon átszûrt "valóságot" engeded be. Müller Péter
10. A szem nem csak egyirányú ablak, amin mi nézhetünk a világra, ugyanúgy át lehet rajta látni a másik irányból is, ha valaki megtalálja a helyes szöget. Mint a füstüveg ablakoknál. Ha leárnyékoljuk, belátunk rajta, de addig csak magunkat figyelhetjük, éppen, mint a másik ember szemében.