Yvonne Hofstetter

A botránygerjesztéssel a józan tények csak ritkán képesek versenyre kelni. Alig keltenek izgalmat vagy érzelmi hatást, gyakran egyszerûen csak szárazak és avíttak. A valóságos dolgok ráadásul kényelmetlenek is, tehát nem nevezik nevükön, hanem inkább elbagatellizálják őket. Aki az elbocsátások szót a karcsúsítással helyettesíti, probléma helyett kihívásról beszél, a visszaesést negatív növekedésnek nevezi, vagy a hazugságokat alternatív tényeknek minősíti, megváltoztatja az emberek gondolkodását.

Ha valaki hasonló gondolkodásúakkal akar bezárkózni egy visszhangkamrába, a Facebookon a lehető legjobb helyen van.

A reklámban pedig szinte minden megengedett: a bagatellizálás, a túlzás, a kihagyás, az újradefiniálás, a hozzáköltés és a sima hazugság is.

Nem a választások tesznek (...) bennünket szabadelvû demokráciákká, még csak nem is a többség uralma - ha az zsarnoki. A jog érvényesülése teszi, a hatalom megosztása, szabadságjogaink garanciái és a polgároknak az a joga, hogy közremûködjenek a hatalom gyakorlásában. A jog a köz harmadik oszlopaként erősíti demokratikus államrendünket. Ha nem sikerül érvényt szerezni neki, közösségünk összeomlik.

Aki pénzt akar keresni, annak nagy hangerővel kell felhívnia magára a figyelmet.

Ha az igazság érzelmileg már nem mozgat meg bennünket, a hazugság egészen bizonyosan megteszi.

A különös vonzó: az egészen különös nyaralás, az egészen különös pár cipő, a sajátságos táplálkozásmód. Szingulárisnak lenni azonban ezt is jelenti: egyedülállóságommal meglehetősen egyedül és elveszett vagyok. Kaphatok ugyan visszajelzést róla, de egyedi voltomat nem értelmezik helyesen, mert senki sem ugyanazt a tapasztalatot osztja meg velem.

Ami első ránézésre határtalan kutatási és fejlesztési szabadságnak tûnik, másodikra csak opportunizmus. A tudósok és mérnökök ténylegesen már semmit sem maguk döntenek el. A befektetők teszik meg helyettük, az invesztorok, akik maradéktalanul elkötelezték magukat a profit logikája mellett.

Csak afelett lehet hatalmunk, amit értünk.