Az olvasó szinte naponta belebotolhat hétköznapi kalandorokba, legyen az dokumentumfilmes, idegenvezető vagy rasztahajú, batikolt pólós utcai zenész. Nem kell, hogy mindenki ilyen legyen, szeretni vagy szívből elfogadni sem muszáj a különcöket, de érdemes tudomásul venni, hogy nélkülük nehezebben épülnének hidak a szokásaikat, rendjüket, identitásukat féltve őrző emberi közösségek között.