Ha (...) elhagyott sóbányák mélyén levő vízbe egy lombjától megfosztott ágacskát dobunk, s ha három hónap múlva kivesszük, azt látjuk, hogy tele van csillogó kristályokkal, amelyek úgy ragyognak, mintha végtelen sokaságú, mozgékony, kápráztató gyémántszemek volnának. Így ékesíti fel képzeletben a szerelmes is szerelmesét, mégpedig olyan kristályokkal, amelyek a benne sûrûsödő érzés-, képzet- és eszmeanyagból formálódnak ki.