Telnek az évek, te azt hiszed, milyen fontos egzisztenciális munkát végzel azzal, hogy ennek a bámulásával megfékezed a sötétséget. Aztán egy nap rájössz, hogy lószart sem tudsz arról, mit nézel. Ugyanolyan idegen, és ugyanúgy nem hasonlít semmi máshoz, csak magához, és az a sok agyalás nem volt más, csak önáltatás, minden egyes gondolatod elsiklott a dolog megmagyarázhatatlansága, nagysága és közönye felett. Éveken át nézed az óceánt, azt hiszed, hogy jelent valamit, de nem jelent semmit.