A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mû "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett mûvet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan mûveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten a Nagy Forgatókönyvíró. Kár, hogy az ember cenzornak képzeli magát.
2. Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. Paulo Coelho
3. Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom.
4. Az ember beszél... de amit érez, az az igazi. Wass Albert
5. - Kérem, ne írjon a falra! - Talán gépeljünk?
6. Isten semmiből teremtette a világot, de meg is látszik rajta. Paul Valéry
7. Az emberek néha azokat a dolgokat írják le, amiket nem tudnak elmondani.
8. Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv. Sheenard Anthony
9. Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat. Stephen King
10. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. Kosztolányi Dezső
11. Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar. Jerome David Salinger
12. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. Daniel Glattauer
13. Megíratlan könyv vagyok, sok-sok fehér lappal. Ákos
14. Eltelik fél óra, fél órán keresztül hiszek a történetben, amit az imént találtam ki, aztán eszembe jut, hogy az egész csak álom. Paulo Coelho