Sheenard Anthony

A legvégén senki sem áll. Mert az ötletest egy erős fogja megölni, az erőst pedig egy ötletes. Ha valaki pedig egyszerre a legötletesebb és a legerősebb, hát bizonyos, hogy egy szerencsés hülye készíti ki. Így tehát a legötletesebbek és a legerősebbek mindig meghalnak. Ezért vezetik ezt a világot a hülyék!

Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen tele vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerû tüneménye vagyok...

A női együttérzésnek nincs határa, ahogy a gyûlöletnek sem.

Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv.

Ha a férfi vágyakozik egy nő után, de szerelmének tárgya észre sem veszi őt, vagy éppen a férfi nem véteti észre magát, az nem igazi szerelem. Az csupán vágyakozás valami ismeretlen szépség után. A másikban egészen addig azt szeretjük, akit látni óhajtanánk magunk mellett, míg meg nem ismerjük, hogy önmagáért szerethessük. Nem mellette, hanem vele kell élnünk!

A baráti tanácsok olyanok, mint a méh által összegyûjtött virágpor. Édesek lesznek az ember lelkében, mint ahogy a virágpor is mézzé válik a kas rejtekében.

Mindenkinek akadnak titkai, és jobbnak szeretne látszani, mint amilyen valójában. De hosszú időn keresztül nem áltathatja senki a világot... de legfőképp nem életének párját.

Mindenkinek látnia kell, ha valami szörnyûség történik. Ha beteg az ember, azért, hogy megbizonyosodjék, vannak rosszabb helyzetben is nála, ha pedig egészséges, akkor azért, hogy érezze az erőt magában, és jólesően ismételgesse, velem ilyen nem történhet meg.

A korral együtt a küzdelmek is változnak.

Az öregség legjobb ellenszere a halál.

Olyan nincs, hogy nem találsz egy embert, akinek kiöntheted a gondolataidat, nem a legtitkosabbakat, de azokat, amik a legjobban fájnak, amik emésztenek évek óta, és fúrnak, mint a férgek. Ezeket ki kell dobni; a nagy titkok maradhatnak, arra van elég hely az ember lelkében, azok betöltenek mindent, de csupán nyomják belülről a szívet, csak tompa nyomást érzünk, azok nem tudnak tönkretenni, szétbomlasztani, elrothasztani. Nem úgy, mint a kis dolgok, amelyek megtalálhatók mindenütt... igaz, ezek ott lehetnek a nagy titokban is. Na, azokat ki kell mondani, csak kell valaki, aki meghallgat.

Az idő múlik, és akárcsak az illúziók, minden tovaszáll. Nincs örök valóság.

Ha valaki aknára lép, nem tehet róla, de megváltozik a viszonya a világhoz. Valahogy nem fél többet, elmúlik a stressz, amit a bizonytalanság kelt benne. Nem kell többé feltennie a kérdést: mikor lépek aknára? Mert a talpa alatt ott van a bizonyosság, és a bizonyosság megnyugtatja az embert akkor is, ha nem a legjobb hírről szól. Megnyugodhat, a sors rávezette egy aknára, most már azon kell töprengeni, hogyan szálljon le róla épségben.

Bejutni valahova könnyebb, mint kijönni onnan, felmászni a fára egyszerûbb, mint lefelé ereszkedni. A barlangászok sem befelé esnek bajba, ha bajba esnek, hanem kifelé jövet, és egy nő ágyába is befelé menet egyszerûbb a férfi dolga, mint elmenetelkor.