Élünk tovább a nagy Tejutnak Tán százezer uj csillagán, De szerteszórva, öntudatlan. Minő alakban? Az talány. Szivemből gyöngy, vagy drágakő lesz, Agyamból fényes napsugár, Mely egy Mindenséget bejár; Mig két kezem, sziklákba nyomva, Vulkánok láváját kidobja.