Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszi, tudja, mi következik. A kiszámíthatóság, az azonosság pillanatai. Ilyenkor az ember ugyanolyan jól ismeri a következő lépést, mint az előzőt, és magabiztosan megy az árnyék felé, mert tudja, hogy nem várja ott semmiféle szörnyûség. Bátran halad előre, mint amikor a könyv utolsó oldalával kezdi abban a tudatban, hogy visszamehet, és az elejét is elolvashatja, mert ismeri ugyan a történet végét, mégis élvezi az utazást.