Kezdetben az erő mindenekfölött materialisztikus, nyers, durva volt; csak később, a már nagyobb fokú tömörülésekor bomlasztották meg az őseredeti egységes hatalmat az uralkodó elemek. Így például a legrégibb időkben a teokráciáé volt az erő; a pap kezében volt a pallos és a füstölő. Később megoszlott már a hatalom a főpap és a király között. Ma, a mi társadalmunkban, az emberi mûvelődésnek e magaslatán, a hatalom már annyifelé oszlott, hogy a másként és másként megnyilatkozó erőt hol iparnak, hol gondolatnak, hol pénznek vagy szónak nevezzük. A hatalom, nem lévén meg többé egységessége, társadalmi bomlás felé vezet, mit egyedül érdekek korlátoznak. Ezért ne támaszkodjunk többé sem a hitre, sem a materiális erőre, hanem az értelemre. Fölér-e a könyv a pallossal? Fölér-e a vita a cselekedettel?