Egy ember ül a kocsmában Damaszkuszban. Felnéz a poharából, és a halált látja, aki a sarokból mered rá. Felkiált: "Még nem jött el az időm!" Lóra pattan, és vágtában menekül Damaszkuszból. Átvág a sivatagon, és megérkezik Szamarrába. A hosszú úton megszomjazott. Megáll egy kútnál, ahol már várja a halál. (...) Amikor másodszor találkoznak, az ember így kiált: "Lehetetlen! Elszöktem előled Damaszkuszban." A halál szelíden a vállára teszi a kezét, és azt mondja: engem is meglepett, hogy Damaszkuszban látlak, mert a találkozónk helye mindig is itt volt a kútnál Szamarrában. Hiába minden. Az ember nem menekülhet, a végzet lesújt rá.