Mindegy, hogy milyen központi idegrendszeri betegséggel küzdesz, dühítő és idegesítő, hogyha a testedet nem vagy képes irányítani, és nem tudod, mi történik benned. Azt szokták mondani, hogy a végtaghiányosoknak meg még nehezebb. Ez fizikai értelemben biztosan így is van. De lelkileg szerintem könnyebb lehet feldolgozni azt, hogy ha egy embernek valamije nincs, mert akkor ösztönösen másképp oldja meg azt a feladatot. Természetesen nem azt mondom, hogy a mindennapi teendők ellátása ilyen veszteségekkel együtt könnyû, de legalább tudja, hogy arra a végtagjára nem számíthat. Míg egy olyan embernek, mint én, akinek megvan mind a négy végtagja, de nem mindig tudja úgy használni őket, ahogy kéne vagy ahogy ő szeretné, az frusztráló és idegesítő is tud lenni. Akarod, de mégsem megy.