Kétféle szerelem van. Az a fajta, amely nagynak indul, és lassan apad el, amelyről úgy tûnik, hogy az ember sosem merítheti ki az egészet, és egy nap aztán vége. És az a fajta, amelyet az ember először nem is vesz észre, de amely mindennap magához tesz egy kicsit, ahogy a kagyló készíti a gyöngyöt, szemenként, egy ékkövet a homokból.