Azoknak, akik bejárták a depresszió sötétlő erdejét, és megismerték érthetetlen kínjait, a szakadékból való visszatérés némiképp olyan, mint a költő felemelkedése, aki fokról fokra botladozik elő a pokol fekete mélységeiből, s végül kiér a "világos világra".

Kapcsolódó idézetek

1. A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság. Stephenie Meyer
2. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan. Márai Sándor
3. Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni. Vavyan Fable
4. A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van. William Shakespeare
5. Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. Sándor György
6. Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.
7. Sötétség nélkül nem létezik a fény sem.
8. Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni. Csernus Imre
9. A szellemes visszavágás olyasvalami, ami huszonnégy órával később jut az ember eszébe. Mark Twain
10. A démonokat dobokkal elûző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.
11. A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened. Popper Péter
12. Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.
13. A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól. Joanne Kathleen Rowling
14. Ha közelebb van: élesebben látni, hogy elérhetetlen. Fodor Ákos