Fodor Ákos

Õszt ígér a nyár: most szeretem. Szeretetre vár a szerelem.

Mindent kaptam már, csak vagyont és halált nem. (- A sorrend fontos!)

Sírni tud a szó, magától is. - Ha tudod: mosolyra tanítsd.

Nem haragtartó: ő azonnal bosszút áll!

Szerves életbe merülten sebeztem és sebesültem.

S ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves!

Amitől nem félsz: megölhet; ám amitől félsz: el is pusztít.

Rettegőnek és kegyetlennek születtem. A jót tanulom.

A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

Egészen biztos, hogy előbb-utóbb ez vagy az lesz, így vagy úgy.

Félek azoktól, akik félnek - csoda hát, hogy magamtól is?

Fölépíteni és belakni magamat napmintnapmintnap.

Van jobb szerető s van, aki jobban szeret. - Örülj pontosan.

Annyira zárt egy ajtó sem lehet, mint fal s ajtó h i á n y a.

Ha adhatsz: úgy adj, hogy meg ne alázd a Más szegényebbségét.

Nekem nem kell, hogy enyém legyen: legyen - és kapjak belőle.

Zeneidő

A jég meg az ég szikrázva simul össze, a szél se beszél: por-hóval kergetődzve játszanak - mert szabad... E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van; senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!

A más élete Hozzá-szólhatok; bele-: nem.

Egy-egy nyugodt pillanatot életemben ha még kapok: jutalom, amiért - bár mit se várva - időzöm, mint rózsa árnya a falon.