A nyomor korántsem valami átmeneti állapot: azonos azzal a bizonyossággal, hogy bármi történjen is, soha semmid sem lesz, hogy a javak körforgásán kívülre születtél, hogy még a légvételért is meg kell küzdened, hogy még a levegőt, még a reményt, még az alvást is meg kell hódítanod, és még ha a társadalom eltûnne is, a természet sem volna veled szemben könyörületesebb, sem kevésbé elferdült.