- Kétféle fontos ember létezik, Shallan. Vannak azok, akik, amikor az idő sziklatömbje feléjük gurul, kiállnak elé és kinyújtják felé a kezüket. Egész életükben azt mondták nekik, milyen nagyszerûek. Feltételezik, hogy a világ majd engedelmeskedik a szeszélyeiknek, ahogy a dajkájuk is tette, amikor hozott nekik még egy pohár tejet. Ezek az emberek pacaként végzik. Más emberek oldalra húzódnak, amikor az idő kőtömbje elhalad, de hamar azt mondják: "Lássátok, mit tettem! Én gurítottam ide a követ! Ne kelljen megismételnem!" Ezek az emberek elérik, hogy mindenki más pacaként végezze. - Nincs harmadik emberfajta? - De igen, csak ők szörnyen ritkák. Õk tudják, hogy nem állíthatják meg a sziklatömböt. Úgyhogy mellette sétálnak, tanulmányozzák és kivárják az idejüket. Aztán meglökik, de csak nagyon picit, hogy valamelyest letérítsék az útjáról. Ezek azok az emberek... nos, ezek azok, akik tényleg változtatnak a világon. És ők halálra rémítenek engem. Mert az emberek sosem látnak olyan messzire, mint azt hiszik.