Brandon Sanderson

Nem arról ismerszik meg az ember, hogyan élt; nem arról, mennyire könnyen ijed meg egy hangtól, vagy hogy milyen könnyen mutatja ki az érzéseit. Az a legfőbb mérce, hogy mennyit hasznosít valaki abból, amit az élet tanított neki.

Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.

Ha elvesszük a bizalmat egy kapcsolatból, akkor mi értelme a kapcsolatnak?

A nagyszerû emberek arról ismerszenek meg, hogy tudják, mikor jött el az ideje annak, hogy félretegyék a fontos dolgokat, és az életbevágóan fontosakkal foglalkozzanak.

Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, ha túlzásba viszik.

Miután valaki férfivé lesz, onnantól kezdve ő a felelős a döntéseiért.

Amíg valaki abban a hitben ringatja magát, hogy egy lépéssel az áldozata előtt jár, soha nem fordul hátra és nem ellenőrzi, vajon nem hagyott-e ki egy lépést.

A nők nem szeretik azt hallgatni, ha egy férfi arról panaszkodik, milyen jelentéktelennek érzi magát.

Néha muszáj megtennünk azt is, amiben nem találunk élvezetet.

Ha feladjuk legáhítottabb szenvedélyünket azért, amiről úgy gondoljuk, még inkább akarjuk, a végén nagyon nyomorúságosan érezzük magunkat.

Néha csak azért tûnik valaki határozottnak, mert nincs más választása.

Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.

Az emberek gyûlölik azt, amitől félnek.

Az őszinteség és a jó szándék két teljesen különböző dolog.

Nem a hiányosságaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan felülkerekedünk rajtuk.

Vannak olyan csaták, amiket egyszerûen nem érdemes megvívni.

A jó embereknek nem kell, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes.

Acélba vésem ezeket a szavakat, mert semmi sem biztos, ami nincs fémbe zárva.

Véleményem szerint a hit nem csak igaz időkre és szép napokra való dolog. Mire jó a hit, ha az ember feladja a küzdelmet, miután vereséget szenvedett?

A szeretetünk nem múlik el azáltal, hogy a szeretett fél megbánt minket. Bár bizonyosan könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.