Néha úgy érzem, hogy Isten is elhagyott, nemtörődöm, mellőz, máskor ott áll az éjszakámban, nem siet, marad, hosszan elidőz, mert lelkemben kihunynak csillagok, de mindig újabbak gyúlnak; jelzik-e s meddig irányát a végtelen belső útnak?