Ha igazán tudni akarjuk, hogy a lelkük mélyén mit gondolnak az emberek arról az épített közegről, ahol élni kényszerítik őket, elég megnézni a reakcióikat, amikor döntés születik arról, hogy felrobbantják az egyik olyan beton szalagházat, amely a hatvanas években épült a külvárosban: nagyon tiszta és nagyon durva örömpillanatok ezek, ahhoz a megrészegült örömhöz hasonlók, amelyet nem remélt szabaduláskor érez az ember. Az efféle helyeken rossz, embertelen, ellenséges szellem uralkodik; egy kimerítő, kegyetlen, állandó gyorsulásban lévő fogaskerék fárasztó hangulata lengi be őket; a lelke mélyén mindenki érzi ezt, és az elpusztításáról ábrándozik.