A terhességet sokszor egy musical főszerepében tett kilenc hónapos nagy turnéhoz hasonlóan fogjuk fel, aminek végén a szülés olyan, mintha a Tony-díj-átadón lemenne a nagy revü, amelynek kitartott utolsó hangjával a magasba emelik a kisoroszlánt. (Ácivennyá.) Mi lehet az, ami arra tanít bennünket, hogy életünk megkoronázásának kell tekintenünk a gyermekünk érkezését? Mintha megünnepelnénk a győzelmet, mielőtt egyáltalán harcba indultak volna a csapataink. Amikor elkészül a fénykép, ahol a gátmetszést letagadó mosollyal, az apa óvó ölelésében nézik a kisbabát, kész, vége.