Én mindig is optimista voltam, mert a pesszimistáknak nem túl szórakoztató az életük, és általában sikerül valóra váltaniuk a szorongásaikkal azon félelmeik valamelyikét, amelyek egész életükben rettegéssel töltik el őket. Persze, az optimizmus sem garantálja az embernek a töretlenül boldog életet. Még az optimista is elveszítheti a munkahelyét ugyanazon a napon, amikor leég a háza, és a házastársa is arról tájékoztatja, hogy lelőtte a seriffet. De az optimista a pesszimistával ellentétben hisz abban, hogy az életnek van értelme, hogy minden katasztrófából lehet tanulni valamit, és hogy még a balszerencséknek egy ilyen túlzásnak tûnő egyvelege is humorosnak fog tûnni valamennyire, ha elég idő eltelik. Ezért van az, hogy ha az optimisták mindenüket elveszítik, pár évvel később általában gazdagabbak és boldogabbak, mint valaha, míg a pesszimistáknak gyakran nincs is mit veszíteniük.