Ártatlanságunk eleve értelmetlen halálra van ítélve, és mi magunk vagyunk a hóhérai: áldozatul esik a hibáinknak, amiket soha nem tehetünk meg nem történtté. Eltemetjük hát a tágra nyílt szemû csodálkozást, amely valaha éltetett minket, és lecseréljük a sebekre, amelyekről soha nem beszélünk.