Tulajdonképpen nem is maga a boldogság az, ami furcsa, hanem közben, ahogyan átélem azt. Az, hogy magamat mindig sokkal kisebbnek érzem, mint magát a boldogságot. Olyasmi, mintha mondjuk egy fagyos, kis erdei forrás minden csepp vizét egyetlen mûanyag flakonba akarnánk beletölteni anélkül, hogy a legkisebb cseppjét is hagynánk, hogy szétfolyjon mellette. Vagy mintha mondjuk a szakadó hódara kis, kemény szemcséit akarnánk mind felfogni a tenyerünkkel, minden egyes szemcséjét úgy, hogy közben egyetlen darabkája se érhessen földet.