Átfutott valaha az agyadon a gondolat: hogy jutottam idáig? Mintha egy labirintusban lennél, teljesen elveszve, és mindez a te hibád, hiszen te fordultál be minden sarkon. Tisztában vagy vele, hogy rengeteg út segíthetett volna rajtad, mert odakintről közben hallod a többieket, akik kijutottak, és mosolyognak, nevetnek. Néha a sövényen át meg is pillantod őket. A leveleken keresztül egy futó alakot. Olyan átkozottul boldognak tûnnek, amiért kijutottak, és nem tudsz rájuk haragudni, csak önmagadra, amiért belőled hiányzik a képesség, amely nekik megadatott, hogy megoldják a rejtélyt. Gondoltál már erre? Vagy csak nekem jutott ez a labirintus?