Akkor értjük meg pontosan, mit gondolnak, éreznek, hisznek vagy tudnak mások, ha közvetlenül tőlük kérdezzük meg. Ha nem tudjuk, mennyire tartják humorosnak vagy sértőnek a barátaink a szexista vicceket, attól még nem találjuk ki az attitûdjüket, hogy a helyükbe képzeljük magunkat. Mivel a saját tudásunkat és érzéseinket vetítjük ki másokra, túlzottan magabiztossá válunk, és azt hisszük, az ő gondolataikkal is tisztában vagyunk. Ezért nem vesződünk azzal, vagy elfelejtjük ellenőrizni, hogy helyesek-e a feltételezéseink. Egymás megértéséhez egyetlen királyi út vezet: az információ megszerzése.