A tradicionális vallások azért vesztettek ennyi területet, mert őszintén szólva nemigen volt erősségük a földmûvelés és az egészségügy. A papok és guruk soha nem az esőcsináláshoz, gyógyításhoz, jósláshoz vagy varázsláshoz értettek jól. Hanem az interpretációhoz. A pap nem az, aki tudja, hogyan kell eljárni az esőtáncot és véget vetni az aszálynak. A pap az, aki meg tudja magyarázni, miért nem mûködött az esőtánc, és miért kell tovább hinnünk az istenünkben annak ellenére is, hogy látszólag süket az imáinkra. Csakhogy éppen ez a magyarázási képesség hozza hátrányba a vallási vezetőket, amikor a tudósokkal versenyeznek. A tudósok is ismerik a kiskapukat, és tudják, hogyan kell kiforgatni a bizonyítékokat, de a tudomány jellemzően hajlandó beismerni a kudarcot, és más úton próbálkozni. Ezért van az, hogy a tudósok végül megtanulják, hogyan érjenek el jobb termést és készítsenek jobb gyógyszereket, miközben a papok és guruk csak jobb kifogásokat tanulnak meg. Az évszázadok során a hívők is észrevették a különbséget, ezért szorult vissza mindinkább az egyház hatalma egyre több és több technikai területen. Ugyancsak ezért válik a világ egyre inkább egyetlen civilizációvá. Ami igazán mûködik, azt mindenki átveszi.