Cassandra Clare

A házasság olyan, akár egy hosszú beszélgetés, ami mindenképpen túl hamar ér véget.

A saját szívünknek parancsolni szinte lehetetlen.

Ez a felnőtté válás egyik nagy leckéje: megtanulni, hogy az emberek egyaránt képesek jóra és rosszra.

Előbb fognak kialudni a csillagok, mint hogy elfelejtselek téged.

Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál.

A szerelemnek és a gyûlöletnek egyaránt megvan a maga titkos nyelve.

Mindenki fél valamitől. (...) Ez is az emberi lét része.

Oda tartozol, ahol szeretnek.

Néha ahhoz kell nagyobb bátorság, hogy ne harcoljon az ember.

Előbb-utóbb mind rájövünk, hogy azok, akik gondoskodni hivatottak rólunk, esendő emberek. Õk is hibáznak.

Senki sem tökéletes, (...) de vannak, akik tökéletesek egymás számára.

A világ borzasztó (...). Van, akit lenyel és elnyel, s van, aki fölébe tud kerekedni, és másokat is magával húz. De nem sok ilyen ember akad.

Néha azokkal vagyunk a legkegyetlenebbek, akik saját magunkra emlékeztetnek bennünket.

Az emberek bonyolult dolgokat csinálnak, mivel ők maguk is bonyolultak.

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.

Az élet rövid, és a bölcsességhez vezető út túl hosszú.

A bosszú nem helyettesítheti a családodat (...). Nem jó barát, és nagyon rideg társ.

Az élet értelmét az ember döntései adják, és az emberek, akiket szeret.

Vakmerő? Mindig úgy gondoltam, egyszerûen csak annyit jelent, hogy valaki bátor. Aztán kiderült, hogy aki vakmerő, az egyszerûen nem számol a cselekedete következményeivel.

Szerelmes vagy, és azt hiszed, ebből áll az egész világ. Csakhogy a világ nagyobb nálad, és talán szüksége van rád. (...) Nem dobhatod el csak úgy az életed, nem a tiéd.