Ha valaki jó szülő, az azzal jár, hogy döntéseket hoz, meg gondolkodik, és készen áll arra, hogy nemet mondjon, ha kell. (Azaz nem csak akkor, ha éppen úgy kényelmes.) A jó szülő aggodalmas, gondoskodó, törődő, és állandó kötéltáncot lejt az öröm és a rettegés közt húzódó, leheletfinom határvonalon. És folyton kérdőre vonja magát, hogy vajon jól döntött-e, és kinek az érdekében döntött úgy, ahogy. A jó szülő minden áldott nap, egész álló nap, sőt, egész éjszaka is szülő, függetlenül attól, hogy éppen hol van, és mi történik vele.