Mi is az állatvilághoz tartozunk, még ha egy kicsit - vagy akár sokkal - okosabbak vagyunk is, mint a többi állat - ez a magyarázat arra, hogy a többiek fölébe kerekedtünk -, de mégiscsak közéjük tartozunk. Kiemelkedésünket egyedül intelligenciánknak köszönhetjük, ami olyan véletlenek révén fejlődött ki, mint a két lábon járás, a szembefordítható hüvelykujj vagy a hangképzésre alkalmas gégefő. Ismerjük el: az ősmocsárból kikecmergő lény képzete sokkal kevésbé felemelő látvány, mint az Isteni ujj és az ember kinyújtott karja közt feszülő ív, ahogy az a Sixtus-kápolna mennyezetén látható. Így hát többé nem az istenek legkisebbike az ember, hanem a leghatalmasabb majom.