Amily bizonyos, hogy a mag önmagában foglalja a növényt és annak gyümölcsét, éppen úgy számíthatunk rá, hogy ha az isteni kegyelem kezdeményezésének hûségesen megfelelünk, ez a kegyelem bennünk fejlődni, növekedni fog és megszerzi majd számunkra az isteni jóságtól azt a kiváló kegyelmet, amely koronája minden más kegyelemnek: a végső állhatatosságot, amelynek segítségével a megszentelő malasztnak állapotában vagy éppenséggel a szeretet indulatával szívünkben halhatunk meg.