Jelez a világ, de nem értjük a jeleit: a virágzó ágat, a szárba szökkenő magok, a szabadon szárnyaló, daloló madarak rejtélyét. Nem értjük az embert sem, aki hódítani jött a világra, nagy csatákat nyerni, aztán csak kicsikben aratott pirruszi győzelmet, de önmagát nem győzte le, nem hódította meg. Becsapta önmagát, be másokat is. Ezért lett taníthatatlan, ám butítható, s koldus-vágyú. Ma már beéri ezzel: ehess, ihass, ölelhess, alhass, autózhass, és nem gondolja József Attilával: "a mindenséggel mérd magad...".