A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen.