Osho

Hallottam egy emberről, aki elment Adlerhez, a híres pszichológushoz, a "kisebbrendûségi komplexus" felfedezőjéhez. Az ember több hónapos, hosszú és nehéz kezelésen esett át. Adler végül azt mondta: - Ön meggyógyult. - Igen, én is úgy érzem. - lelkendezett az ember -, nekem van a legszebb, a legjobb kisebbrendûségi komplexusom a világon!

Csak a bolondok tudják, mi a szerelem, mert a szerelem egyfajta őrület.

A lelked szabad akar lenni, de a szabadság veszélyes. A szabadságban nincsen biztosíték. A szabadság nem nyújt biztonságot. A szabadság nem más, mint borotvaélen sétálni - minden pillanat veszélyes, küzdelmes az út. Minden pillanat kihívás az ismeretlentől. Olykor túl forró, olykor túl hideg, és nincs ott senki, hogy vigyázzon rád.

Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek - legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia.

Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.

Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak.

A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.

A világ minden szeretete a tiéd lehet, de ha te úgy döntesz, hogy boldogtalan leszel, boldogtalan maradsz. Pedig lehetsz boldog, végtelenül boldog minden ok nélkül - mert a boldogtalanság és a boldogság a te döntésed.

Isten csak egy eszme. És ha a lovaknak lennének eszméik, akkor az ő istenük ló volna.

Ha mindenki az ösztönt követi, nincs szükség semmilyen vallásra, semmilyen Istenre, semmilyen papra. Az állatoknak nincs szükségük Istenre, ők tökéletesen boldogok - nem látom, hogy hiányolnák Istent.

Nincs szükség semmilyen istenre, semmilyen vallásra, semmilyen erkölcsi tanításra, semmilyen módszertanra, és nem kell törekedni a megvilágosodásra sem. Egyszerûen csak természetesnek kell lenni, ez már önmagában is sokkal több, mint amit el tudsz képzelni.

A vallás nem a gyáváké, hanem olyan embereké, akik veszélyesen akarnak élni.

A vallás egy tudomány, olyan értelemben, hogy a legtisztább tudás. Mégsem tudás abban az értelemben, ahogy a kémia és fizika az. Nem kifelé irányuló tudomány, hanem a befelé haladás tudománya.

Az elme nem más, mint álmok sorozata - álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.

Az élet minden rejtett kincsét nekünk magunknak kell felfedeznünk... és a lét egyik legnagyobb kincse a szeretet.

Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet mûvészet (...), erre neked magadnak kell rájönnöd.

A barátainkkal mindent meg kellene osztanunk, különösen a gyönyörû pillanatokat - a szerelem pillanatait, a költészet pillanatait, a zene pillanatait... (...) Ily módon az életünk egyre gazdagabbá és gazdagabbá válik.

Másokkal együtt élni mindenképpen szükséges lecke a helyes élet és szeretet elsajátításához.

Helyes vagy sem, egy dolog jó a múltban: nincs már tovább.