Tudom, hogy mi, fizikusok valahogy úgy értelmezzük a létezést, mint a hullámfunkció összeomlásának egyik tünetét, valamiféle kvantumillúziót, amit érdemes kihasználni, a meghatározatlanság átmeneti fermátáját, de én szívesebben gondolok magamra és a verzióimra úgy, mint arra a hullócsillagra - hogy az általam meghozott összes döntés minden permutációja minden egyes pillanatban létezik, örökké.