Az, hogy a szülők mit tudnak a tizenéves gyerekeikről, nem kizárólag a fiatalok döntéseitől függ. Vagyis ebben a szülőknek is van felelősségük. Ha a tini arra számít, hogy a szülei rosszul fognak reagálni a bejelentésére, akár tiltással. akár dühöngéssel, akár valamilyen büntetéssel, akkor nagyobb eséllyel tartják inkább titokban. Ha a kapcsolat nem a bizalmon alapszik, akkor még a titkok megosztására irányuló legjobb szándékú biztatás is csapdának fog tûnni, hiszen a fiatalok a szülők információigényét a kontroll eszközének fogják tartani. De ha a tinédzser hisz abban, hogy a szülei megértéssel fogadják majd a hírt, együttéreznek vele, és elfogadják, illetve a vallomásra racionálisan reagálnak, akkor nagy valószínûséggel megosztja velük a titkát, szabadabban beszél a problémájáról, és segítséget kér tőlük. Bármilyen nehéznek is tûnjön abban a pillanatban a szülőknek így reagálnia (ehhez sok szerencsét kívánok), ez a leghatékonyabb módja annak, hogy a kommunikációs csatornák nyitva maradjanak.