Az élet, amióta az eszemet tudom, folyton megoldhatatlan helyzetek elé állít, mert nem szeret engem. Olyan tehetetlen vagyok, mint a kutya, aki véletlenszerûen kap áramütéseket a laboratóriumban, ezért nem képes azonosítani azok okát. Pedig a titok annyi, hogy nincs ok. Csakhogy ő egy idő után mindig számít a rosszra, mindig készül rá. Hát, nekem is, akár egy beszélni nem tudó állatnak, kérdőjelek sorakoznak a fejemben, kergetik egymást, mint kutya a farkát, egymásba harapnak, majd vinnyognak és vonyítanak.