Isten az embert társas lénynek teremtette. Nem csak hajlandóságot és szükségszerûséget oltott beléje arra, hogy a hozzá hasonlók társaságában éljen, hanem nyelvet is adott neki, hogy ez a társulás hatalmas eszközévé és kötelékévé váljék. Az ember szervei tehát természetszerûen úgy alakultak, hogy alkalmasak legyenek ama tagolt hangok formálására, amelyeket szavaknak nevezünk. De ez a nyelv keletkezéséhez még nem volt elegendő, hiszen a papagájok és más madarak is megtaníthatók tagolt hangok elég tiszta kiejtésére, és mégsem tudnak egyáltalán nyelvet kialakítani.